Hurrá, nyaralunk 3 - Találkozás doktor Dzsordzs Klúnival

Egy nyaralás nem csak örömöket, veszélyeket is hordoz. Igyekeztünk felkészülni. Indulás előtt konzultáltam állatorvosi szakértőnkkel, beszereztem a köhögés elleni szirupot (na szép... amikor meg úszás után köhögött a lány, inkább bepánikoltam, mint hogy lenyomjak a torkán -de rémes!- némi mézet...), lázcsillapítót, kötszert, fertőtlenítőt, hasmenés elleni szert, írattam szívféreg elleni cuccot (a fertőzés már a Mediterraneumban van - sőt, Szegedet is elérte...!) és indulás előtt Advantixoztam le a lányt. Minket baj nem érhet.

Ehhez képest Plecsni megerőltette a lábát a köves talajon és orvoshoz kellett vinni. Számítottam rá, de nem most. A terrier lányok hatalmas százaléka hordoz patellaficam-hajlamot, neki meg régi törése is van (igaz, a bordáján). A suliban is szóltak már, amikor egyszer kiszorultunk a murvás parkolóba, hogy ez nem jó nekik, fel-felkapdosta a lábát. Szóval, no panic, és a lány előélete is arra mutatott, hogy hát nem kíméli magát:

Ahogy már a kezdetekben is láthattátok a sztárfotón:

Cucikára kábé kétnaponta jön rá a foxiroham, amikor teljes gőzzel száguldozik fel-alá a lakásban, ronggyá rúgja a szőnyegeket. Fülig ér a szája tőle és cukin morog közben.
Korábban is örömmel repkedett, a híres vámpíros képpel az Állat és Ember pályázatán többek között Mekk Ellát is megnyerte:
  Ő Ella, itt egy padon ül:  
Ellával közös kalandjukról itt olvashattok:

No, hát ki vagyok én, hogy elvegyem az örömét... Amúgy is, nemsokára konzultálni fogunk specialistával, és ő vagy úgy ítéli Plecsni állapotát, hogy előzzünk meg egy nagyobb bajt műtéttel, vagy nem. Kiderül hamarosan.

Szóval kis cukorkánk egyik reggel félrelépett a kavicsos talajon (az úgynevezett " dalmát homok" durva kavicsot jelent) és felhúzott lábbal sántított, mint egy grillcsirke... Nem állt rá. Meg sem próbálta. Rémes volt. Riadóztattam a háziakat, orvost, de rögtön. Elindult a mediterrán riadólánc: nem ám a telefonkönyvből vagy internetről nézik ki a megfelelő szakembert. Dehogy. Házigazdánk töprengett egy keveset, majd a homlokára csapott, van egy barátja, aki szokott vadászni, az biztos tudja, hova kell menni. Felhívta. Nem veszi fel. Akkor felhívja a feleségét-anyósát-unokaöccsét. Hosszas magyarázás, hol? Tudod, ott a Józsiék mellett, ahol a Gézáék laktak régen... Ja, vagy úgy... Elmagyarázták az útvonalat, el se lehet téveszteni - azért adják meg a címet, GPS pontosabb... Rendelőt is felhívta, nagy szakértelemmel (és széles kézmozdulatokkal) magyarázta a dokinak a telefonba, mi a probléma. Kezdtem volna magam egy olasz operában érezni, ha nem lettem volna annyira megrettenve. Mi lesz a kicsikémmel???

Hozzáteszem, cucika a világon mindent, de mindent megtett, hogy kimenjen a lába - ami nem is csoda, ilyen talajon:
   

Na igen, a GPS jó helyre navigált, de a mondott utcában nincs 83-as szám. Van 82-es, 84-es (igen, ott volt valami magánrendelés, de közjegyzőé...), 81-es, 85-ös... Vissza a kályhához... No, hamar odataláltunk ám, nem egy nagy város, persze balra fordulni tilos, de egy olasz operában szinte kötelező elem...

A váró tele betegekkel. Jesszus, mikorra kerülünk sorra... Nem baj, de nem fogom hagyni, hogy hazaküldjenek vagy elém tolakodjanak... Ha kell, keresztbe fekszem az ajtóba, ráfonom magam a fogasra... Hahh, a Sugár csemegepultján edződtem a '80-as években, a soromat kivárom, de elém nem megy senki, az fix.

Ilyen lelkiállapotban talált az orvos, aki felbukkant, felmérni a türelemmel várakozókat. Igen, mutatott egy óriás spitzre, ő az, akit meglőttek? Engem a gazdája rezignáltsága rémített meg, aki nyugodtan bólintott, és közölte, hogy a múlt héten történt az eset. Miii??? Ezek itt így veszik a lőtt sebet??? Anyám, borogass. Szemre a mi kis ficamunk tűnt a legkönnyebb esetnek, ezért szólt az orvos, hogy jöjjünk mi, hamar végez legalább. Vagy túl fehér lehettem :-)

Akkurátusan letisztította a vizsgálóasztalt, végighallgatott, majd hozzálátott, hogy megvizsgálja a Lányt. Életem legrészletesebb vizsgálata volt... engem nem néztek még át ennyire aprólékosan. Centiről centire áttapogatta a lány lábát, bokától térdig, térdtől csípőig. Állva. Aztán fekve. Aztán emeljem fel a mellső lábait, vele szembe. Aztán támasszam a vállamnak, neki háttal. Közben görögtek le a kövek... aki ilyen alapos, az már hentes nem lehet... Szólt, hogy vakargassam a kutya hasát, attól megnyugszik.

A diagnózis: szerinte patella, de visszaugrott, ez ide-oda ugrálhat - most nem tud röntgent csinálni, csak hétfőn, de ha rosszabbodna, hozzuk rögtön. Valszeg műteni kell majd, de gondolja, hogy a saját orvosomhoz ragaszkodom majd otthon. Ha rosszabbodna, szívesen megcsinálja, de reméli, kihúzzuk a hazautazásig. Kérdezte, milyen a talaj otthon, hát igen, az itteniek kölyökkoruk óta szokják a murvát, nem csoda... Sajnálja, és igen, fájdalmas lehet, de most szerencsére visszaugrott, persze nem tartós a jelen állapot. De nyugodjak meg, azonnali jelleggel nem szükséges beavatkozni.

És amin igazán elképedtem: miközben magyarázott, nézte a Lány lábfejét. Kérdi, hány éves. Mondom. Mióta van nálunk? Mondom. Nézi, nézi... Kérdi, látom a lábtartását? Hogy kissé felfelé tartja a lábfejét? Mondom igen, láttam régen is, de a hosszú ujjai-körmei miatt gondoltam, hogy hát ez ilyen. Mutatja a kezén, ugye látom, hogyan kéne kinéznie. No, azt mondja, ilyen lábat olyan kutyákon lát, akik kicsi korukban, amikor fejlődtek-erősödtek a csontjai, ízületei, nem kaptak megfelelően vitamin- és ásványianyagdús táplálékot. És ezt nem azért mondta, mert rám akart volna tukmálni valami cuccot - konkrétan elkomorult az arca. Sajnálta a Plecsnit, hogy itt ez az ugribugri kislány, aki nem kapta meg könyökkorában, amit kellett volna... Ajánlotta persze, adjunk táplálékkiegészítőt, de az orvosunk majd biztos mond olyat, amit otthon kapni.

A vizsgálatért pedig nem kért pénzt: "Hiszen nem csináltam semmit..." Átvillant az agyamon, hogy a gumikesztyű, az asztalmosás, az ideje... Otthon ki végezne ingyen-vizsgálatot? Pláne külföldinek?

Hazafelé autózva Ember megszólal: - Tudod, van az az orvos... Én - ??? Ő:  - Tudoood, abból a kórházas sorozatból...  Én: - ??? Ő: - Az a sorozat, amiben van az a doki... Nekem zakatolnak a kerekek odabent... mire gondol... nem nézünk kórházas sorozatokat... Ő: - Van az a doki, akiért bomlanak a nők, tudoooood!  Én: - ??? Ő: - Hát nem pont úgy nézett ki a doki?
Hoppá... most esett le... Tényleg!!! Na, ezt kapjátok ki: Cucikát maga a horvát doktor Dzsordzs Klúni vizsgálta! És ahogy Ragacs Főnöke mondta: ráadásul még jóóól végig is tapogatta a kisasszonyt...
Naaa, lehet jönni irigykedni!!! 



A nagybeteg rögtön levette a helyzetet, és délutánra igyekezett a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből. Már, hogy a zavartalan gyógyulásért ugye mindent... Igen, nálunk a kutya alapban nem mehet fel bútorra. Igen, a fotel húsz centi tömény szivacs... És igen, ezt a pléd NEM Plecsni plédje. És igen, az a sárga mintás kék izé a feneke alatt, az az én egyik könnyű, pamut nyári felsőm, a háttámlán volt... Ó igen: és mindezek alatt, az a világoskék izé, az meg egy díszpárna is...








Miután kialudta magát, kapott egy kis vitamint és napfürdőt vett. Hát nem megérte az a kis ficam???
 

Sajnos a doktor úrról nem készült fotó. De valahogy így néz ki:

(forrás: omg.yahoo.com)

Még mindig van tovább... Következő epizódunk címe: Csak semmi sport, uraim!